A preraffaeliták: William Holman Hunt
A preraffaeliták ahhoz, hogy megszabadítsák a művészetet az akadémizmus felületességétől, szembeszálltak annak egész viszonyítási rendszerével és szépségideáljával. A festészet egész történetéből merítettek stíluselemeket, nem érték be azzal a néhány mesterrel, akikre kötelességszerűen hivatkoztak az akadémikus festők. Minden korszak érdekelte őket, kiváltképp a Raffaellót megelőző reneszánsz festészet – innen ered elnevezésük.
William Holman Hunt (1827-1910), aki egyúttal elsőként írta meg a mozgalom történetét, valamint a hozzájuk csatlakozó Morris és Ruskin - mint az évszámok is mutatják, a század második felében működtek és így túlmutatnak az itt tárgyalt korszakon. A csoport alakulása (1848 táján), a kollektív működés gondolata, az egyházi és történelmi tárgyak újfajta értelmezése, a hétköznapinak és emberinek a hangsúlyozása, végül az elvágyódás nosztalgiája olyan mozzanatok, amelyek a romantika mély gyökereiből táplálkoznak, főleg Angliában. Mindez együtt megérteti, ha ezekben a sokszor riasztóan színes vagy érzelmes művekben modern törekvések előfutárait ismerjük fel, nemcsak előadásukban, hanem jelentésükben is.
Száz évvel ezelőtt a szexuális aktust sokan felesleges nyűgnek tartották, amin nagyon gyorsan túl kell esni. A prűd hozzáállásban élen járt a viktoriánus Anglia, ahol még külön kézikönyvet is kiadtak arról, hogyan viselkedik egy igazi úrinő szex közben, és ami a legfontosabb: hogyan kerülheti el a mindennapos tortúrát.
William Holman Hunt a csoport által gyakran elmarasztalt, banálisan vallásos, irodalmias festőnek nevezett tagja. Első sikerét 1854-ben aratta, A világ világossága című művével. A szimbolikus képen a Megváltó töviskoszorúval, kezében lámpással az emberi lélek bezárt kapuján kopogtat. Festményét az oxfordi Keble College-nak ajándékozta, majd 1904-ben újra megfestette, mivel nem volt megelégedve képe elhelyezésével. A kép második változatát a Szent Pál-székesegyháznak adományozta.
Sikere évében, 1854-ben Hunt Szíriába és Palesztinába utazott. Évek óta tervezte, hogy felkeresi és megfesti a szent helyeket. Az első kép, amelyet útjáról hazaküldött, Az elkóborolt bak volt: magányos kecskebak áll a Holttenger vizénél, a távoli Edom hegyei előtt a bíbor alkonyatban.
Hunt még kétszer ment vissza a Szentföldre, nem annyira művészi célok, mint inkább saját vallásos hite vezérelte. Csak idős korában tért vissza végleg hazájába. 1905-ben kiadta a Prerafaeliták története című könyvét, amely számos értékes adatot tartalmaz.
Forrás: tothbela-1948.eoldal.hu
Kapcsolódó - hírek a témakörben
|
|
|
|