A Tarot története

Elfelejtett jelszó?

A Tarot története

Napjainkban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a legnépszerűbb jóskártya a tarot: egyesek szerint az olasz játékkártya, a tarokk továbbfejlesztett változata, a tarot hívei azonban sokkal régebbre teszik az eredetét.

Az ember ősidők óta kíváncsi arra, mit rejt a jövő. S hogy ezt kifürkéssze, mindenből következtetni próbált az elkövetkezendő eseményekre: figyelte a felhők járását, a madarak röptét, a füstöt, a csillagokat. S amióta a kártyát feltalálták, természetesen az is a jövőbelátás eszközévé vált. Az ősi Kínában már a 10–11. században is forgatták a lapokat, de egyes történészek szerint Koreában és Japánban már a 9. században is volt a kártyához hasonló eszköz , bár ott elsősorban a tanulás segédeszközeként használták és csak másodsorban játszottak, jósoltak vele. Kezdetben a kártya agyagból, bőrből, elefántcsontból készült.

Sibille, a francia jósnő

Európában a 17. században kezdtek kifejezetten jóslásra szánt lapokat gyártani. A jóskártya képei személyekre, tárgyakra, fogalmakra utalnak, némelyiken versike segítette az értelmezést. Ilyen 46 lapos jóskártyát használt a leghíresebb és legismertebb jósnő, Sibille, azaz Maire-Anne Lenormand kisasszony is, aki tizennyolc éves korában már híres volt Párizs-szerte. Jövendölései révén hatalmas vagyonra tett szert, híre messze földre eljutott, így a szalonjában megfordult még Eötvös József is. Lenormand kisasszony emlékeit és jóslatait könyvben is összefoglalta (Souvenires prophetiques d''une Sybille), ám amikor a könyv megjelent, azonnal el kellett hagynia Párizst, ugyanis e kiadványban jósolta meg Napóleon bukását. Csak a császár száműzetése után térhetett vissza otthonába.

Magyarországon a múlt században a 36 lapos cigány- vagy vetőkártya volt a legnépszerűbb, amely mostanában reneszánszát éli. A rajz alatt minden lapon többnyelvű felirat segíti a jóst (vagy azt, aki egyedül próbálja kideríteni, mit rejt számára a jövő).

A Tarot szimbólumai

A 20. század legnépszerűbb jóskártyája a tarot lett. És egyre inkább hódít napjainban, immár a 21. században is. Szimbólumrendszere kötött, talán ezért vonzotta annyira a művészeket, hogy tarot-kártyát fessenek. Összesen 78 lapból áll, ebből 22 lap a „főkártya”, amit Nagy Arkánumnak neveznek, és négyszer tizennégy lapból áll a Kis Arkánum, amelyen kard, serleg, érme (csillag) és bot a színjel. (Az úgynevezett Deva Tarot 93 lapot tartalmaz!) Napjainkban több száz féle tartot-kártya van forgalomban, mindegyik lap egy-egy műremek, ezért érthető, hogy egyre több a gyűjtője. A tarot valójában nemcsak jóskártya, hanem sokkal több annál, hiszen a csillagképekhez, kabbalisztikus jelekhez és számokhoz is kapcsolódik. Eliphas Levi francia filozófus szerint a Nagy Arkánum huszonkét kártyája a héber ábécé betűinek felel meg és kabbalisztikus értelmet rejt.

A tarot történetét könyvtárnyi irodalom dolgozta fel, s még ma is akadnak magyarázói, értelmezői. Court de Begelin francia teológus szerint a kártyák allegóriák, az ősi egyiptomi hieroglifák kifejezői. A svájci pszichoanalitikus, Jung a tartot-ban a nagy világvallások és mitológiai szimbólumok megörökítését látta, s mert úgy vélte, összefüggésben áll az álmokkal és a tudatalattiban felbukkanó képekkel, ezért analízisei során gyakran nyúlt a tarot-kártyához is.

Annyi bizonyos, a tarot-jóslás nem egyszerűen csak a véletlenszerűen egymás mellé kerülő lapok értelmezésén alapszik. Aki igazán tud bánni vele, azt meditálásra készteti, az eseményeket, problémákat, felvetődő kérdéseket új megvilágításban tárja fel. A hétköznapokban inkább csak a 22 főlapot, a Nagy Arkánumot használják.

Forrás: Astronet.hu