„A pszichiátriában nagyon elterjedt a művészetterápiák használata. Maga a művészet kommunikál, sokat segít az emberek közötti kapcsolatok kiépítésében.  A kórházban, ahol dolgozom, kortárs galériát üzemeltetünk. Amikor a betegeink stabil állapotban hazakerülnek, akkor visszakerülnek az addig megszokott életviszonyok közé, elszakítva azoktól a lehetőségektől, amiket a kórház nyújtott. Ehhez lenne egy hely maga az Angyalház, ahol tovább folytathatják tevékenységeiket.”

„Nagyon nehéz megmutatni a világnak, hogy a pszichiátriai beteg semmivel sem másabb, mint bármelyikünk, csak éppen van egy diagnózisa. A megszületett alkotások olyanok, amelyeket a civil világ is értékelni tud és sokkal könnyebb így nekünk, civileknek közeledni és elfogadni a szorongásokkal megküzdeni tudó beteget.  Ugyanis az előítéleteket le kell tudni győzni.”

„Hogyan tudok együtt élni a betegségemmel? Ezt kell megtanulniuk. Meg kell tanulniuk a betegséget optimális állapotban tartani. Együttműködéssel karban lehet tartani, és fontos, hogy az élet szempontjából hatékony, kreatív emberek kerüljenek ki. A betegség ne legyen az élet minőségének az akadálya. Egy- egy ilyen kiállítás sokat segíthet abban, hogy a mi előítéletünk csökkenjen, mert enélkül mi rekesztjük ki embertársainkat. A pszichiátriai betegségekről való nem tudás segít abban, hogy téves fantáziáink legyenek egy-egy dologról és félelemmel töltsenek el. Meg kell próbálni őket visszacsalogatni az életbe, mert szükség van rá.” - mondta el kameráinknak Kassai Farkas Ákos, a Központ egyik megálmodója.