Az alkímia
Az Alkímia az anyag, anyagi lét és az ember tökéletesítésére törekvő tan. Több ezer évre nyúlik vissza.
Sokan úgy tartják, hogy Egyiptomban „találták” fel először, bár vannak akik szerint már előbb is létezhetett. Művelői úgy tartották, hogy Thot, az egyiptomi tudós isten találta fel, ezért a görög megfelelője, Hermész után hermetikus művészetnek is nevezik. Valójában az ókori Kínába és Indiában is művelték. És ebből is levonhatjuk azt a következtetést, hogy már jóval előbb létezhetett ez a tudomány. De vajon mit is takar valójában, mert ugye bár, nem csak az arany csinálásról szól. Annyi mesét, legendát hallhattunk már erről.
Az alkímia, elsődleges célja a teremtés, és ez által a világ működésének tökéletes megfejtése. Az alkimisták a tökéletességet keresik, a tökéletes anyagot. A művelet alapanyaga, mellyel az alkimista végig dolgozik az úgynevezett prima materia. Ez a tökéletlen - a leírások alapján mindenki számára elérhető, közönséges anyag - magában foglalja a Bölcsek Kövének kvintesszenciáját: a tökéletességet, mely a tudatlanok előtt rejtve marad. Felmerülhet a kérdés, hogy hol találjuk meg az elsődleges anyagot. A válasz kézen fekvő, szinte szó szerint; az alkimista transzmutáció során művével együtt alakul, formálódik, testével, lelkével és szellemével vele van, míg nem ő maga is Bölcsek Kövévé válik. Hermész hetedik fejezet könyvében a következőket írja; „… nézzétek: feltártam nektek, ami rejtve volt. A mű veletek van és nálatok van, bennetek található ugyan is, és örök, mindig jelenlévő, akárhol vagytok is szárazföldön vagy tengeren.”
Az alkimista művészete tehát abban áll, hogy működésbe hozzon egy folyamatot, amely bölcsek kövévé alakítja át az elsődleges anyagot, a prima materiát. Az alkímia főleg mitológiai szimbólumokkal dolgozik. A lélek erőinek látóhatára tisztán kozmológiai szempontból tekinti, és a lelket olyan szubsztanciaként kezeli melyet ismételten tisztítani, oldani és kristályosítani kell.
Az alkimista arra törekedik, hogy fölszabadítsa az anyag és a lélek szellemét, és új magasabb rendű alakban egyesítse a testel. Az alkimista lombikjába helyezett anyagokon, és saját belső világában is elindította a jelzett átalakulást. A transzmutáció a létezés három síkját fogja át és egyszerre módosítja.
Az alkimista célja, hogy önön valóságának megismeréséhez vezesse. A tökéletesség alkímiai szimbólumai az emberi létállapot spirituális uralása, a centrumba vagy középbe való visszatérésére utalnak, arra amit a három monoteista vallás a paradicsomnak hív.
A misztérium lényege és célja az Istennel való egyesülés. Az alkímia nem beszél erről, ami a misztikus úttal összeköti az a közős cél; az emberi természet ismét tisztává változtatása. Spirituális értelemben az ólom arannyá változtatása semmi más mint az emberi természet visszanemesítése az eredeti ősállapotra. A gyakorlói nagy hangsúlyt fektetnek az Istenbe vettet hitbe.
Az alkimista eszközök; olvasztókemencék, tégelyek, lombikok egyszerre erotikus formájúak és kozmikus jelképek. Így a homokóra formájú retorta a világhegyet jelképezte. A műveletek ezek száma szerzőről szerzőre változik. Lényegében az anyag tökéletes megtisztításából, primer állapotig való redukcióból (oldásból) és magasabb szinten való újból megkötéséből, coagulatióból állnak. Ezek ábrázolásaiban szintén a szexuális-kozmikus szimbolika érvényesül. Az alkímia megkülönbözteti férfi és női anyagi princípiumot (a ként és a higanyt), s nemek viszonyának mintájára választja szét, majd egyesíti. A férfi szerepe, hogy a retortái fölött görnyed, a nő szerepe az, hogy életet leheljen a Műbe.
Az alkimisták között feltűnően sok az orvos tevékenykedett. Ez nem csak hazai jelenség; így volt külföldön is, többek között ilyen alkimista orvos volt, Paracelsus.
Ennek megvan a maga magyarázata. A bölcsek köve nemcsak aranycsinálásra jó; csodagyógyszer, amellyel minden betegség gyógyítható.
A közönséges gógyfüvek vélekedett Paracelsus, nem sokat használnak. Az orvosság hatásának titka kifinomult összetételében rejlik. Paracelsus azt tanította, hogy maga az emberi test is alkimista. Átalakítja táplálékot, miközben felhasználja számára hasznos összetevőit, és kiválasztja többit. Paracelsus evvel a gondolatával ismét előbbre járt koránál. Az alkímiából azt az alapelvet is átvette, hogy a mérgek lehetnek kedvező hatásúak. Kijelentette, hogy a méreg viszonylagos fogalom: „Ne feledd, hogy Isten mindent tökéletesnek teremtett, azaz önmagára hasznosnak, ami viszont így csak másnak vagyon ártalmára. Ez veleje az egésznek”.
Az alkímia inspirálta a művészeket és a természettudományt is egyaránt, a pszichológiában C. G. Jung (1875-1961) svájci lélekgyógyász volt az alkímia leghíresebb interpretátora.
Az idők folyamán sok volt a csaló a szélhámos, és népszerűtlenné tették e mesterséget, majd emiatt tiltották, ezért a becsületesek titokban dolgoztak és társulatba verődtek. Nagy alkimisták között meg kell említeni: Albertus Magnus (1193-1280), Aquinoi Szent Tamás, Raimundus Lullus (1235-1315), Roger Bacon (1214-1292), Pico della Mirandola (1463-1494), Johannes Trithemius (1462- 1516), Nicholas Flamel (1330-1417), Agrippa von Nettsheim (1486-1535), Alessandro di Cagliostro gróf (1743-1795) stb.…
Forrás: Ezustcsillag, moonshadow.hu
 Kapcsolódó - hírek a témakörben
|
|
|
|
Receptklub
Női Lélektár
Top-Fitinfo
Szépségápolás
Pajzán Percek
Női bulvár percek
