Francesco Hayez: Szerelemtől epekedve

Elfelejtett jelszó?

Francesco Hayez: Szerelemtől epekedve

Francesco Hayez a gazdag dramatika és az érzékeny grafikai ábrázolás művésze. Az olasz és francia képzőművészeti hagyományt ötvöző művész életműve
a romantika érzelmi színezetét és a históriák regényes világát foglalja egybe.

Történelmi témájú művei, életképei és portréi

a múlt század európai festészetének gyöngyszemei.

Hayez Velencében, majd Rómában folytatott tanulmányokat.

Festészetének korai éveiben a klasszicista stílust követte, melyet később az érzelmes romantika váltott fel.

Életének nagyobb részét Milánóban töltötte, ahol az Accademia tanára, később elnöke volt. Egyszerű, pózoktól mentes realizmusa és kifinomult, romantikus ábrázolásmódja már saját korában népszerűvé és elismertté tette.

Hazája csodálta, nagy államférfiak, tudósok, fejedelmek kitüntető kegyeit élvezte. Művészi sikerei közéleti sikerekkel párosultak, erről tanúskodnak híres portréi: Ferenc József, Imperatore Ferdinando T. d'Austri, Rossini és Chopin,

vagy a híres Batthyány-bált bemutató képe.

Mindemellett szinte végeláthatatlanul kerültek le Hayez pallettájáról

a különböző korokból és nemzetek történetéből vett históriai alkotások,

úgy mint a Keresztesek, a Marlo Visconti A Szerelemtől epekedve című kép

szintén a széphistóriák világába vezet vissza.

Az 1834-ben kiadott Tommaso Grossi- regény Marlo Visconti ármányos históriáját eleveníti fel. Francesco Hayez 1838-ban Francesco Cavezzali megbízására festi meg e regény egyik epilógusát, monumentális képén

Bice del Balzo úrhölgy jelenik meg a Rozate-i kastély földalatti termeiben.

(ld. Rizzoli: Hayez, Kiállítás Milánóban, 1983)

Hayez később ezt a történelmi regény-epilógust újból megfesti, majd egy később híressé vált albumot készít Ferenc József császár részére. 1851-ben még egy album születik, ezúttal az angliai Viktória királynő részére, szintén erről az akkor nagyon kedvelt szerelmi történetről.

A festmény megható szerelmi jelenetet tár elénk, gazdag dramatikával

és érzékeny grafikai ábrázolással. A Hayez életművet kutató prof. Mazzocca véleménye szerint a múlt század elején megjelenő ún. "abozzi" típusú festmények egyike, s mint ilyen, expresszivitását tekintve szabadabb, ugyanakkor mintegy alternatívát kínál a történelmi hayezi festészetnek, a monumentális "alla grandi"- megjelenítéssel szemben. Mint illusztráció, emberközeli műfaj, de méretét tekintve is az ún. "da camera" ábrázolásmódjához közelít.

Egy korszak, a régi olasz művészet szellemisége és tehetsége sugárzik itt át,

a nagyszerű itáliai paloták tradíciói tűnnek elő.

A mű ragyogó anyagfestése közvetlen természeti élmény, Hayez éleslátása

a hiánytalan megfigyelésen alapul, melyből kitűnő rajz születik.

Csodálatosan tükrözi a korhoz való hűséget az aprólékosan megfestett neogótikus interno, a kosztümök ábrázolása és a szereplők karakterét is érzékeltető mozdulatok finomsága.

Hayez klasszikus felfogásának mindenkor ünnepélyes egységébe bele-bele játszik női alakjainál az érzéki testiség finom sugallata, Bice del Balzo meztelen vállának leheletfinom ábrázolása, vagy az ágy végénél háttal ülő udvarhölgy; Lauretta csipkétől szabadon hagyott válla, nyakának kecses íve, finom hajtincsei melyek lazán leomolva féloldalt nyakát takarják.

Mintha egy értékes archeológiai atlasz elevenedne meg a múltból, melyben

a drapériák, selymek és brokátok érzéki finomsággal egészítik ki az amúgy is gazdagon díszített hálószobát.

Minden bizonnyal pontosan ez az érzékenység emeli a festményt Hayez legjelentősebb, legkifinomultabb képei közé.

Forrás: kieselbach.hu