Értékelés (0 / 0 ):
 |
Értékelj te is:
|
Kedvencnek Jelöl
|
Mesél a bécsi erdő
Igazi Katona-előadás, jó, sőt igen jó előadás, nagy előadásnak mégsem érze
Azt üvölti felém a Hollán utcán a Fedél nélkült áruló testes, bozontos koldus, amikor nem vásárlok tőle: „Hitler visszajön!" Megpróbálok nem visszafelelni. Sürgős dolgom van. Megyek haza kritikát írni a tegnap esti Horváth-premierről.
Az Örkény Színházban feltűnően bájos színésznő - egyik kedvencem - adja Ui-Hitlert, aki nem különösebben hasonlított Kerekes Évára. A másik póluson a Katonában minden explicit: horogkeresztes zászló lobog, a lokálban is ilyen díszíti a kellék-Zeppelint, Hitler-Grußra emelt karral éneklik a szereplők a Deutschland über allest, a plakátok a csehek, a zsidók, a Városházát húsz éve uraló szocik ellen uszítanak, és a nagy rendcsinálás ígéretével, a vörös szörny megsemmisítésének hangoztatásával verbuválnak szavazókat.
Az Örkényben posztmodernt látunk, a Katonában egy brechtizált Horváthot. Horváthnál csak a dessau-kasseli Erichtől telik egyetlen Heil, s a Maximban valóban a Deutschland-Liedet fújják. Ennyi. És az 1931-ben íródott, s akkor is játszódó Mesél a bécsi erdő mégis minden jelenetében, minden szereplőjén át borzongató profetikus erővel szól a babától a csontvázig vezető útról, mindarról, ami két év múlva végigsöpör Németországon, Ausztrián, majd Európán. Elképzelhető persze - láttunk is ilyet, nem is egyet - egy fojtottabb, a szereplők lelki rezdüléseivel, egyéni drámáival aprólékosabban elbíbelődő előadás, konkrétabb, látványosabb díszletben, mint amilyet Khell Csörsztől rendelt Zsámbéki Gábor - annak is meglehetne a maga hatása. Zsámbéki azonban ennél indulatosabb és/vagy ennél közvetlenebbnek érzi a veszélyt. Legyen tehát brechtibb a hang, szólaljanak meg az egyes képek előtt narrátor ajkán a szerzői utasítások, legyen meg minden jelenetnek a maga „alapgesztusa". A népdráma a tandráma felé billen, de jó arányérzékkel félúton azért megáll. A hangnemnek a Katonában ritka direktsége megfér a mesterségük címeréül szolgáló modern realizmussal. A szituációk valós élettel telnek meg, de akik megélik őket, jellegzetes kispolgárok úton a nácizmus előtti totális behódolás felé. Riasztóan ismerős közhelyek hangzanak el, riasztóan ismerősek a férfipózok és -kakaskodások; riasztó ismerősen, egyre kevésbé leplezetten ütközik ki a kegyes vagy érzelgős frázisok mögül a szolidaritás teljes hiánya, az egymás iránti közöny, a gyűlölködés, a durvaság, az erőszak. Mindez a démoniig fokozódik az idilli klisét magából kivetkőztető wachaui nagymama alakjában, és elmondhatjuk: a szegény kis Leopold a fasizmus első áldozata.
 Kapcsolódó - hírek a témakörben
|
|
|
Receptklub
Női Lélektár
Top-Fitinfo
Szépségápolás
Pajzán Percek
Női bulvár percek
