Miért éppen Írország?

Elfelejtett jelszó?

Miért éppen Írország?

Néhány évvel ezelőtt hatalmas ír-kelta mizéria söpört át hazánkon, melynek keretében mindenki ír sztepptáncot akart tanulni (Michael Flatley után szabadon), keltául beszélni, „eredeti” ír zenét hallgatni Guinness sört szopogatva.

Jelen sorok írója is megtanult néhány mondatot Gælic nyelven (az „ír kelta” nyelv „hivatalos” neve) és persze ír táncházakban múlatta idejét, miközben odahaza várták az ír zenei CD-k, melyre a havi keresetét is ráköltötte. Hát, ez is véget ért, legalábbis az őrület lecsökkent. Pedig jó volt hinni: mindent a kelták találtak ki és a világ sehol sem lenne nélkülük; hogy a mágiában a kelták voltak az igaz tudás utolsó birtokosai, ők még tudták, mi a lényeg. Szép volt úgy gondolni, egy utazással belénk költözik a kelta szellem, és ott találjuk magunkat a tündék, meg az Aprónép erdejében, fülünket goblinok cibálják és a világ csak jobb hely lehet, ha körös-körül zöld a látóhatár…

Attól, hogy nem feltétlenül csüccsen az ölünkbe egy-egy áttetsző tündeleány és az írek napi gondjai hasonlóak a miénkhez, még nagyon is érdemes ellátogatni a „Smaragdszigetre”, a mesék és a szelek eme gyönyörű földjére, ahol a történelem még ma is él, legalábbis a turistáknak a legkisebb kőrakásról is legendákat mesélnek, ha épp akarnak.

Írország történelme is a legendákba vész: kelták jöttek Keletről, minden tudás birtoklói, szigorú rendű, de lenyűgöző természetvallás hívei, akiket a népvándorlás során a Keletről meginduló népáradat „tolt maga előtt”, így érték el a zöld szigetet, amit akkortájt még sűrű erdőségek fedtek, csak az Ipari Forradalom során égett el az ír erdőség az (angol) gőzgépekben. Vallásuk hármasság alapú volt, ami ez esetben azt jelenti, hogy „könnyedén” át tudtak térni a Szent Patrik (Írország védőszentje) által „behozott” kereszténységre, mert a Szentháromság számukra „ismert” volt, ha más formában is (vö. 3 levelű lóhere). Az angol „hódítás” gazdasági uralmat jelentett főleg, az írek munkaerejének maximális kihasználását. Mivel az eredeti ír arisztokrácia a vérzivataros századokban erősen megcsappant, angol irányítást az „idegen uralkodó” réteg biztosította. A politikai megosztottságot növelte a katolikus-protestáns ellentét, mely a XX. századra is rányomta bélyegét (Ld. Északír konfliktus). 1922-re már sikerült bizonyosfajta önállóságot elérni (ld. Michael Collins c. film Julia Roberts, Liam Neason főszereplésével) melynek „betetőzése” az Európai Uniós tagság lett. Az ország olyan rossz gazdasági helyzetben volt, hogy több, mint egy évtizedig csak aktív felhasználója volt pld. a strukturális alapoknak, melyek segítségével végül olyan nagy arányú növekedést sikerült elérni, mely az EU átlagát is meghaladta. Így a gazdasági növekedést lassítani kellett. Írország nagyon prosperáló, kis lélekszámú ország, melynek lakosai nem beszélik „saját” nyelvüket. A XIX. század során megannyi tehetséges író-költő hagyta el hazáját és lett sikeres Angliában, és a világon (Oscar Wilde stb.), egyikük úgy fogalmazott, hogy „ellopták az angoloktól a nyelvüket”. Az ír nyelvet a lakosság kevesebb, mint 10%-a beszéli főleg a nyugati partvidéken, de az iskolában kötelező volt mindenkinek megtanulni. Jól szervezett, jól „menedzselt” gazdaságuk van, mely nem kis részben függ a külföldi (főleg USA) befektetésektől, melyek nagy része, a rossz nyelvek szerint az ott élő ír kolóniák (akik a Nagy Éhínség elől menekültek el a századelőn) segítségével érkezett az „Óhazába”. Bármi is az igazság, el kell ismerni, az írek remekül szervezett rendszert építettek ki, saját országukat bőven a „legelitebbek” szintjére hozták, úgyhogy a hazai EU-s reklámoknak igazuk volt: van mit tanulni tőlük.

Írország legjellemzőbb, vagy épp legismertebb kulináris exportcikke a barna sör és a whiskey (aminek bizonyos „hozzáértők” szerint tehéntrágya szaga van, ami „rágalom”, megéri megkóstolni, egész más, mint a Scotch-ok). A sörözgetés megszokott dolog, ha nem is az alkoholizmus szintjéig való lerészegedés a célja, inkább az emberi kapcsolatok fenntartása, a beszélgetés, a „gőz kieresztése”. Csak Dublinban például számolatlanul találunk pubokat.

Mit nézzünk meg? Ha érdekel minket a kelta kultúra, feloszthatjuk az országot a történelmi régiók szerint, és úgy kereshetjük meg Tara-t, az ország közepét, vagy épp eltölthetjük a tavaszi-őszi napéjegyenlőséget bizonyos utak szélén, hátha látunk tündéreket. Ha kicsit mást is akarunk látni Írországból, feltétlenül látogassunk el a Sligo-ba, ahol egyébként gyönyörű kristályokat is vehetünk. A történelmi városok például szolgálhatnak meglepetéssel építészetileg (volt velencei kereskedelmi kapcsolatuk a középkorban, és egy teljes város hasonlít az olasz városhoz), színekben (Dublin házai és pubjai például) vagy a szélfútta tengerpart a Természet erejét tekintve (a szél szinte örökké fúj).

Írország nem „intézhető el” fél órás körbeszaladgálással. Íze van, illata, ereje, mely belemászik az ember zsigereibe, és az utazó hazahozza azt magával akarva, akaratlan. Olyan vidék, amelyet érdemes bejárni, meglátogatni. Olyan táj, ahol az embert megcibálja a szél, és jól esik „belenyalni” a whiskeybe, és persze, ahol nem kis szellemi kihívás megérteni az ott lakók angol kiejtését (persze, nem mindig és nem mindenkiét…). Jó utat!

Forrás: Mercz Éva, utazona.hu