Facebook
ntv1
Regisztrálok
Regisztrálás Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó?
Mithrasz kultusz

Mithrasz kultusz Először Plutarkhosz egyik művében találunk a Mithrasz kultuszra utalást, miszerint a kilikiai kalózok „titokban mutat¬ták be Mithra misztériumait; miután Pompeius legyőzte és elfogta őket, ezt a kultuszt Nyugaton is elterjesztették.

Kultusza valószínűleg a Mezopotámiában és Kis-Ázsiában letelepedett Mágusok körében fejlődött ki. A Mithra-misztériumok mitológiáját és theológiáját főként a figurá¬lis ábrázolások segítségével tudjuk megközelíteni. Irodalmi adat kevés van, ezek is elsősorban a kultuszra és a beavatási fokozatok rangsorára utalnak.

Az egyik mítosz azt meséli, hogy Mithra egy sziklából született, ezért játszott főszerepet Mithra misztériumaiban a barlang. Másrészt, egy Al-Bírúni közvetítette hagyomány szerint, a párthus király trónralépése előestéjén visszavonult egy barlangba, alattvalói pedig fölkeresték és újszülöttként, pontosabban természetfölötti eredetű gyermekként tisztelték. Az új király valójában az újból megtestesült, újraszületett Mithra volt. Ezt az iráni témát találjuk a fényárban úszó betlehemi barlang mélyén történt Születés keresztény legendáiban is. Egyszó¬val, Mithra csudálatos születése a Kozmosz Ura- Megváltó nagy iráni¬ szinkretista mítoszának szerves részét alkotta.

A lényegi mitológiai epizód az, amikor Mithra ellopja a bikát, és, egyes képi ábrázolások alapján ítélve, a Nap (Sol) parancsára föláldoz¬za. A bika feláldozása csaknem minden Mithrával kapcsolatos dom¬borművön és festményen szerepel. Mithra nehéz szívvel teljesíti kül¬detését; fejét elfordítja, egyik kezével megragadja a bika orrligát, a másikkal pedig véknyába döfi a kést. „A haldokló áldozat testéből születtek mind a jótékony füvek és növények [...] Gerincvelejéből csírázott ki a búza, amely kenyeret ád, véréből a szőlőtő, amely a misztériumok szent nedűjét adja ".

A mor¬phológia szempontjából nézve ez a „teremtő gyilkosság" egy agrár¬típusú vallásban jobban magyarázható, mint egy beavatási kultuszban. Valószínűleg ez a beavatás a végső Megújhodást szimbolizál.

A bika feláldozása a barlangban történik, a Nap és a Hold jelenlétében. Az áldozat kozmikus struktúráját az állatöv 12 jegye vagy a 7 bolygó jelzi, valamint a szelek és a négy évszak jelképei. Kautesz és Kautopatesz, Mithrasznak öltözve, fáklyával kezükben szemlélik az isten hőstettét, ők Mithrasz, mint hármas arcú napistenség másik két aspektusa.

Mithra és Sol barátságukat lakomával pecsételik meg, ahol megosztoznak a bika húsán. Az ünnepségre a kozmikus barlangban kerül sor. A két istent állatmaszkos segítők szolgálják ki. Ez a lakoma a rituális étkezések mintaképe: itt a beavatottságuk foko¬zatát jelző maszkot viselő müsztészek szolgálták ki a közösség fejét (fater). Feltételezzük, hogy kevéssel ezután került sor Sol égbeemelke¬désére-ezt a jelenetet több dombormű ábrázolja. Ezután Mithra is a mennybe megy; egyes képeken a Nap kocsija nyomában szaladva ábrázolják.

Mithra az egyetlen isten, aki nem jut a misztériumok istenségeinek tragikus sorsára. Ebből arra következtethetünk tehát, hogy a mithrai beavatási cselekménysor nem foglalt magában a halált és a feltámadást idéző próbatételeket.



A beavatás előtt a jelöltek esküvel (sacramentttm) fogadták a misztériumok titkának megőrzését. Szent Jeromos egyik szövege és számos felirat közvetítette számunkra a beavatás hét fokozatának elnevezéseit: Holló (corax), Hitves (nymphus), Katona (miles), Oroszlán (leo), Perzsa (perses), Naphírnök (heliodromus) és Atya (pater).



A legalsó fokozatokba még a hétévesnél idősebb gyerekeket is fel lehetett venni; bizonyosnak tűnik, hogy kap¬tak valamiféle vallásos nevelést, énekeket és himnuszokat tanultak.

A beavatottak közösségre két részre oszlott: a „szolgákra" és a ,résztve¬vőkre", ez utóbbi csoportot a leo fokozatnál magasabban álló beavatot¬tak alkották.

Az egyes fokozatokba történő beavatás részleteit nem ismerjük.

A keresztény hitvédelmezők vitairataikban utalnak egy rítusra ami valószínűleg a miles fokozatra készülő beavatandók számára volt fenntartva.

Tudjuk, hogy fölajánlják ¬neki a koronát, és egy kardot, amit vissza kellett utasítania, mondván, hogy "Mithrasz az ő egyetlenkoronája”, és a kardot kellet választania. Ezután homlokát izzó vassal jelölték meg vagy a jelöltet tüzes fáklyával tisztították meg.

A leo foko¬zatba történt beavatáskor a jelölt kezére mézet csorgattak, és megkenték nyelvét is. A méz pedig a boldogok és az újszülöttek tápláléka.

Egy IV. századi keresztény szerző szerint a jelölt szemét bekötötték, közben tomboló csapat fogta körül: némelyek hollókárogást utánoztak nagy csapkodással, mások meg üvöltöttek, mint az oroszlán. Egyes jelölteknek csirke bélel összekötött kézzel át kellett ugraniuk egy vízzel teli árkon. Ezután jött valaki egy karddal, szétvágta a beleket, és szabadítónak nyilvánította magát.

Feltehetőleg volt a beavatásoknak olyan része is, mikor a jelöltnek részt kellett vennie egy eljátszott gyilkosságban, és megmutattak neki egy kardot, amit az áldozat vére festett vörösre. Lampridius, a történetíró szerint Commodus császár szintén részt vett ilyen szertartásokban, és valódi gyilkossággal mocskolta be Mithrasz misztériumait. Feltételezik, hogy Commodus, mint "Atya" rangú, legfelsőbb beavatott, ilyen minőségében lefolytatva egy Katona beavatását, csakugyan megölte a jelöltet, holott a gyilkosságot csak színlelnie kellett volna.

A hét fokozat mindegyikét egy-egy bolygó oltalmazta. A Hollót a Merkúr, A Hitvest a Vénusz, a Katonát a Mars, az Oroszlánt a Jupiter, a Perzsát a Hold, a Naphírnököt a Nap, és az Atyát a Szaturnusz.



Mithrasz kultusz abban is különbözött más misztériu¬moktól, hogy hiányoztak belőle az orgiasztikus vagy borzalmas rítu¬sok. Kifejezetten katona-vallás volt. A mithraizmus elterjedése hatalmas méreteket öltött. A Mithrasz kultusz csaknem kizárólag katonák számára fenntartott titkos kultusz volt; elterjedése a légiók mozgását követte. Az a kevés amit a beavatási rítusokról tudunk, inkább az indoeurópai „férérfitársaságok".

Mithraizmus egyet¬lenként a többi titkos kultusz kőzött, nem fogadott be nőket, mégis, a keresztény apologéták rettegtek a mithraizmus esetleges „konkurenciájától", mert a misztériumokban az eukharisztia ördögi utánzatát látták.

Az a puszta tény, hogy a hitvédelme¬zők vad hévvel átkozták ezeket, mint a szentáldozás ördögi másolatait, önmagában jelzi szakrális jellegüket. Ami a beavatási keresztelést illeti, ez más kultuszokban is szokás volt. A mithraizmussal való hasonlóság azonban a II. és III. századi keresztény theológusok számára még zavarbeejtőbbnek tűnt; a tüzes vassal a homlokra írt jel a keresztség szentségét beteljesítő signatióra emlékeztette őket; ezenkívül a két ugyanazon a napon (december 25-én) ünnepelte Istene születését, és hasonló elgondolásaik voltak a Világ végéről, az Utolsó ítéletről és a testek feltámadásáról is.

Mindezek a hiedelmek és mítikus- rituális cselekménysorok azonban a hellenisztikus és római kor Zeitgeistjéhez tartoztak.



A különféle szink¬retista megváltás-vallások theológusai szemlátomást nem haboztak átvenni egymástól egyes gondolatokat és megfogalmazásokat, ame¬lyek értékét és sikerességét elismerték. A mithraizmust több császár is támogatta, főként politikai meggon¬dolásból. 307-ben vagy 308-bon Diocletianus és más Augustusok Car¬nuntumban Mithrának, „a birodalom jótevőjének" szentelnek egy ol¬tárt. Constantinusnak a Milvius hídnál aratott győzelme azonban megpe¬csételte a mithraizmus sorsát. A kultusz Julianus uralkodása alatt rövid időre még visszanyerte tekintélyét; ez a filozófus-császár Mithra-hívőnek vallotta magát. Halála után, 363-tói rövid türelmi időszak következett, de Gratianus rendelete 382-ben véget vetett a mithraizmus hivatalos megtű¬résének.

Mint a többi üdvözülés-vallás és ezoterikus közösség, Mithra immár betiltott és üldözött titkos kultusza is megszűnt történelmi reali¬tásként létezni.

Mitrasz kultusz nyomai azonban számos iráni vallási eszmében -nevezetesen a születés néhány motívuma, az angyalok tana, a mágus témája, a Fény theológi¬ája, a gnósztikus mitológia egyes elemei, amik végül beolvadnak a kereszténységbe és az iszlámba; nyomaik egyes esetekben a kora középkort a reneszánszig, sőt, a felvilágosodásig felismerhetők.



Forrás: moonshadow.hu, Ezustcsillag






Kapcsolódó - hírek a témakörben






Impresszum Irányelvek E-mail Médiaajánlat Adatvédelem "Az év üzletembere pályázat" Karrier