Skócia

Elfelejtett jelszó?

Skócia

Hallottam az országról, láttam pár képet és nagyon úgy nézett ki, nekem látnom kell.

Számomra fontos, hogy ne csak a felszínt lássam, hanem éljek is idegenben és a tájba is léphessek, a sok utazási iroda közül, amely ide kínálja szolgáltatásait, ezeknek kevés felel meg. Úgy alakult -, mint tudjuk, nincsenek véletlenek -, egy friss ismeretség révén teljesülhetett a vágyam és eljutottam Skóciába.

Előkészületek bőven voltak. Skócia időjárása meglehetősen szeszélyes, így ha valóban élvezni akarjuk, megfelelő öltözetre van szükség, szél és eső ellen.

Aztán a program, az útiterv. 12 nap hosszú, első hallásra. Aztán, mikor a közel Magyarországnyi terület látnivalóiba mélyedtünk bele, kiderült, hogy nagyon kevés. És nehéz dolog a látnivalókban szelektálni, pedig ha nem tesszük meg, egy rohanás lesz az út.

Fapados géppel repültünk, London Luton átszállással, mert közvetlen gép akkor még nem indult. Ma már van. :-)

Nagy feladat volt az autóbérlés kiválasztása is, elsősorban a nagy kaució miatt. Végül találtunk olyant, ahol ha itthon megkötjük a szerződést, kifizetjük a bérleti díjat, csak 1szeres kauciót kell dombornyomásos bank kártyán biztosítani.

Egyszer csak október 06 ra virradtunk, amikor is elindultunk. A repülő menetrend szerint ment, Lutonban 3 órát vártunk az átszállásra, majd menetrend szerint megérkeztünk Edinburghba. Nagy hangsúlyt fektetnek a nem túl rég bevezetett biztonsági intézkedésekre, mert minden repülőtéri dolgozó, akivel kapcsolatba kerültünk, megkérdezte, rendben vannak-e a folyadékok a kézipoggyászban. Ezek mellé megemlítem, hogy a gépen 2 Euro, vagy 2 Font volt egy tea ára. A csomagok átvétele után pikk pakk felvettük az autót is. Akkora bérautó parkoló van, hogy a 4 autókölcsönző társaság 10 percenként induló buszjáratot üzemeltet a reptértől a parkolóig. Volkswagen Jetta lett a mi autónk, jobb oldali kormánnyal. A csomagtere volt akkora, ahova a 3 óriás bőrönd elfért. Kis barátkozás után elindultunk a Da Vinci kód c. filmből ismert Rosslyn kápolnához. Hasznát vettük a GPS nek, amit magunk között Vilinek hívtunk, és társaságunk megbecsült egyetlen férfi tagja lett.

A kápolnánál láttunk először killt be öltözött bácsit, aki a helyi idegenvezető volt. Aztán az idő múlásával hozzászoktunk a látványhoz. A skótok nagyon hagyomány tisztelők, és lépten nyomon botlottunk skót kockás anyagba, killtes bácsikba.

A kápolna teljesen fel van állványozva, így azért messze nem adja eredeti pompáját, de a belseje, a csipkézett kövek alázatra ébresztenek. http://www.undiscoveredscotland.co.uk/roslin/rosslynchapel/

Következő állomás Linlithgow, a Stuartok egykori birtoka, Stuart Mária szülőhelye. Mára rom, de a mögötte húzódó parkban zajlik az élet. A fű pont olyan, mint a képeken, és sehol sincs kint a fűre lépni tilos tábla és sehol nincs gyom. Olyan süppedős talajon járhatunk, mintha egy vastag perzsaszőnyegen lennénk.

Tovább utaztunk a Falkirki kerékhez, ami szintén zárva volt, de a látogató központba még bejutottunk, egy maketten láthattuk a technológiát, amivel a magasból leemelik a hajókat. És talán a mi kedvünkért az igazi nagy keréken is forgattak még egyet.

http://www.197aerial.co.uk/falkirk_wheel.htm

Majd innen Stirlingbe utaztunk, első szálláshelyünkre, egy ifjúsági szállásra. Még nem ismertük Vilink lelki életét, így nem bírtunk teljesen ráhagyatkozni. Hát megkérdeztük a helyi taxist, hogyan jutunk el a kiszemelt szállásig. Aki ékes tájszólással, mondhatni csukott szájjal el is hadarta. Mosolyogtunk, megköszöntük és kerestük tovább. J

Nekem ez volt életem első Youth Hotele, fogalmam sem volt, mit kaphatok itt. Tele volt, így privát szobát nem kaptunk, ellenben egyik női lakrészben, 3 emeletes ággyal, ahol is már két vendég volt, elfértünk még hárman. A szoba 5*3 nál nem nagyobb. Az emeletes ágyakon kívül egyik végében az ajtó nélküli tusoló, másik végében pedig a Wc, de már ajtóval! A konyháján kellemesen meglepődtem. Minden szükséges holmi megtalálható itt, ami egy kényelmes reggeli – vacsora elkészítéséhez szükséges, és természetesen hűtő. A szállás közvetlenül a vár aljában volt, hegytetőn, remek kilátásra a városra.

Október 07. - vasárnap

A Stirlingi várral kezdtük a napot. Hatalmas vár, kevés szobája van berendezve. Viszont az idegenvezető remek, színészként adja elő a tudnivalókat. Ezt a későbbiekben is többször volt alkalmunk megtapasztalni. És bár féltem a skót kiejtéstől – csak a tegnapi taxisra gondolva - , nem volt okom rá, remekül lehetett érteni, mondhatni mindenki beszédét. A vár fél napunkat elvitte, és a Walter emlékműhöz nem is jutottunk el. Folytattuk utunkat a Glen Coe völgyön keresztül Fort William be. Nagyon szép tájakon haladtunk, a megfelelő helyeken kiépített view pontokkal. Egyik parkolóban killtbe öltözött bácsi skót dudált, és ha nem kapott a kalapjába pénzt, elfordult, hogy ne tudjuk lefényképezni. Később több ilyennel is találkoztunk.

Fort William egy csendes kisváros, ahol hosszas keresgélés után kitűnő B&B szállást találtunk, utunk során a legjobbat. http://visit-fortwilliam.co.uk/myrtlebank/

Két különálló szobát, másfél személyes francia ágyakkal, de külön mindegyikünknek egy egész ágy jutott! És külön fürdőnk volt, ruhaszárítós radiátorral. Igazi laktató reggelit kaptunk. Választhattunk, hogy sonkát, kolbászt, tojást kérünk-e.

Október 08-hétfő

Remek napsütésre ébredtünk. Ben Nevisre mentünk el. Nem vállaltuk a hegyet megmászni, libegővel jutottunk el 650 méter magasságig, ahol is kicsit sétáltunk. Arra elegendő volt, hogy a táj szépsége fölé emelkedjünk és belekóstoljunk a változatos időjárásba. A köd néha megette a hegyeket, majd pillanatok múlva visszaadta. Esőfelhők gyűltek, majd meggondolták magukat és nem esett, sőt a napot sem takarta el.

http://www.nevisrange.co.uk/summer/

így aztán délután volt még időnk elmenni a Glenfinnan monumentig, ami a pisai ferde toronyhoz hasonlóan dől, évente 0,04 cm-t. Ezt persze nem vettük volna magunkról észre, de amikor a tavat elkezdtük körbejárni, találtunk több ismeret terjesztő táblát, ahol ezt is felfedeztük.

http://www.undiscoveredscotland.co.uk/glenfinnan/monument/index.html

A lápos vidéken kiépített úton sétáltunk, így aztán volt szerencsénk látni a napjában kétszer járó Harry Potter gőzmozdonyt is. http://www.road-to-the-isles.org.uk/glenfinnan-station.html ekkora mákja keveseknek lehet, de ez az út során végig kísért. Ahova kellett a szerencse, velünk volt.

A szállás felé még megnéztük a Treasuryi ásvány kiállítást is.

Október 09-kedd

Csepergélő esőre ébredtünk, és reggeli után elindultunk OBANba. Egy kellemes tengerparti kisváros, ahol a munkanélküliség elkerülése miatt elkezdték a Colosseum mását felépíteni.

Dunstaffnage kastély, csodás öböl partján. http://www.castles.org/Chatelaine/DUNSTAFF.HTM

OBAN rare breeds farm – ami nagy területen fekszik, és a skóciában honos állatokat mutatja be, hozza elérhető közelségbe. http://www.obanrarebreeds.com/ ide úttalan utakon jutottunk, ahol egy kicsit én is vezethettem. Itt volt először arra példa, hogy egy sávos az út, de szembejövő forgalom is volt rajta. Így aztán nagyon kell az ilyen utakon figyelni, és ha jön szembe valaki, akkor a következő kiállónál félre kell állni és megvárni, amíg a másik autó elmegy.

Számunkra a Highland Cows volt a fontos, ami hasonlít a mi pulikutyánra, vagyis hosszú szőre belelóg a szemébe. Sok helyen legelészik az utak mellett és nagyon jámbor jószág. Egészen addig, ameddig megkapja, amit szeretne. Itt a farmon például a zookaját. Aztán, mikor az elfogyott, a boccantyú tudott csúnyán is nézni ránk

Visszaúton egy malőr csúszott be, nem vettem észre a hídra felhajtó táblát, így aztán közel egy órával tovább autókáztunk, mint kellett volna. Ami csupán azért volt kellemetlen, mert sötétben még nehezebb volt a keskeny utakra figyelni. L

Október 10 – szerda

Fort Williamből indultunk tovább a Skye szigetre. Indulásként a Kaledónia csatornát néztük meg, amiről annyit érdemes tudni, hogy 30 km hosszú és 29 kapun zsilipeli a hajókat, vagy fordítva. Mondanom sem kell, épp egy nagyméretű tengerjáró hajó zsilipelt. Kétoldalt alig fél-fél méternyi hely volt. És gond nélkül felmehettünk az átjáró hidakra, nem úgy, mint itthon lehetett volna. A csatornán átívelő hidakat meg nemes egyszerűséggel sorompóval lezárják, majd egy szerkezettel beforgatják a parttal párhuzamosan. Olyan gyorsan, hogy a vasúti híd forgatásáról le is maradtam.

Eilean Donan kastély. Nevét arról a parányi szigetről kapta, amelyre építették. Az épület ugyanis egy kis kitüremkedésen nyugszik, ahova egy hangulatos híd vezet át. Az Eilean Donan pedig nem jelent mást, mint „Island of Donan”, azaz Donan szigete. Véráztatta, romantikus kastély, története a VII. századik nyúlik vissza. Építették, rombolták, újjáépítették, bővítették, majd az 1700 évek elején az angolok felrobbantották, csaknem a földdel tették egyenlővé. A kastélyt végül 1912 és 1932 között John MacRae-Gilstrap újíttatta fel, majd negyedmillió fontért. A történet szerint MacRae-ék szerették volna a várat eredeti állapotában felépíteni, a kastély alaprajzait és terveit azonban nem találták meg. Egy éjszaka Farquhar MacRae álmában megjelent a kastély teljes felújításának terve. Az eredeti rajzokat végül megtalálták Edinburgh-ban, ami furcsa módon teljesen megegyezett a Farquhar víziójában megjelentekkel. A kastélyban esküvőket is lehet tartani, bár bizonyára nem kerül kevésbe a rendezvény. Ha valaki azt hiszi, hogy ő még sohasem látta a kastélyt, azt el kell bizonytalanítanom. Az Eilean Donan volt a MacLeod-ok háza a Hegylakó című filmben, de ez az épület szerepel a legtöbb képeslapon, útikönyv borítóján és poszteren. Még az egyik francia autócég is itt forgatta „freedom” elnevezésű reklámkampányának bevezető filmjét.

Közben azért haladtunk a Skye sziget felé. A hídon nincs belépő, az alig 3 éve kiadott útikönyv szerint még 6 font. Olyan magas ívben haladunk felfelé, mintha az égiekkel lenne találkánk.

Portreeban, a sziget ’fővárosában’ kerestünk szállást, Bayfield backpackers lett a kiválasztott. http://www.skyehostel.co.uk/accommodation.htm

A recepciós egy nagyon belevaló fickó, a másnapi programunkat rögtönözte, térképes útmutatóval. A kisvárost alig 2.500 an lakják, szabad királyi kikötő, Csinos Károlytól kapta rangját. Csinos Károly és Flora McDonald's, a sokgyermekes asszony végigkísérte utunkat.

Este beültünk egy vendéglőbe. Étlapról, és használva nyelvtudásunkat rendeltünk ’hadock’ ot, amit vadkacsának fordítottunk. Elárulom, halfajta, sosem hápogott. J

Október 11 – csütörtök

A szállás reggeliző helye nem olyan felszerelt, mint Stirlingban volt, és kilátása sem olyan, mint Fort Williamben volt, de jó és a tengerpartos. Korán terveztük indulni, és élmény volt, ahogy percenként világosodott az öböl.

Az Old Man of Storre-t nem vettük észre, olyan nagy köd volt, és szemerkélt az eső. Alig 20 méternyit láttunk. A kirándulás kiindulási pontjaként a parkolót csak másodjára találtuk meg, persze, mi voltunk az első vállalkozók aznap. A többieknek könnyű volt észre venni a parkoló feketeséget! Azért felballagtunk a nagy, bő 50 méter magas kövek tövéig. Mindenhol nyulak ugrabugráltak, ami különösen természetközelinek hozta a tájat. Aztán később láttunk olyan kastélyparkot, ahol a nyulak miatt külön kerítéseket kellett építeniük, hogy megvédjék a növényeket.

Következően a Kilt rock 91 méteres vízesését néztük meg. Eddigre már elállt az eső, élvezhettük a szép kilátást. http://www.phouka.com/travel/other/kiltrock/kiltrock.html

Élet múzeuma http://www.skyemuseum.co.uk/index.html

szintén elérhető közelségbe hozza a valamikori igen kemény itteni életet. Néhány házikóba be lehet menni, amiket berendeztek a múltban használtnak megfelelően. Bonyolultra sikeredett. Szóval egyik házban a konyha és kellékei, edények, gabona tárolók. Másikban férfi munkák, szerszámok, juh tenyésztéshez, birka nyíráshoz kellő eszközök, halászat kellékei. Következőben a lakás, tiszta szoba, nappali a konyhával és így tovább. A tengeren és a birkákon kívül más megélhetés nem akad. Nem csoda, hogy annyian disszidáltak, és mai napig sorra zárják be az iskolákat.

Dunvegan: kastély és vár és arborétum. 1200 óta a McLeod klán székhelye. A várkastélyban többek közt láttunk a varázserejű „tündérzászlót“, melyet a legenda szerint a vár lakói egy tündértől kaptak valamikor a 4-7. században, és eddig kétszer sikerrel segítette a McLeod okat a bajban. A kastély belseje különösen szép, igényesen berendezett.

Itt néztünk fókát a tengeren. Olyan közel vittek bennünket, hogy kis jóindulattal meg is simogathattuk volna őket. Csodás a kertje is. http://www.dunvegancastle.com/

Október 12 – péntek

Kora reggel indultunk Portreeből, mert az Invernessi repülőtéren kellett lennünk délre. Eddigre már a becsomagol, kijelentkezik játékot hihetetlen tökélyre fejlesztettük.

Mondhatni végigszaladtuk a festői tájat, egy kávéra és süteményre azért megálltunk út közben.

A repülőtéren felvettük negyedik utitársunkat, elő szótárunkat és mókamesterünket, majd Shakespeare Matchbetjéből ismerhető Cawdor kastélyt látogattuk meg. Vigyázz kastély, jövünk! http://www.cawdorcastle.com/index.cfm

A kastélyt ma is lakják. Parkja csodás, vagy ezt már mondtam? Eddigre már telítődtem a kastélyokkal és a parkjaikkal, mert mindegyik csodás, gyönyörű és különleges, de én nem foglalkozom építészettel sem művészet történettel, és nem is bírom megjegyezni, melyik várban, kastélyban mit láttunk. Összemosódnak.

Szállás Invernessben. Alaposan megismertük a város magját, beszélgettünk kellemes modorú skót úriemberrel, mire találtunk magunknak szállást. B&B, de nem olyan színvonalú, mint Fort Williamban volt. Tiszta és meleg, központi helyen és reggelivel. Viszont rutinosan csak egy éjszakát fizettünk ki.

Október 13 – szombat

Kora reggel a távolinak tűnő Dunrobin kastélyba indulunk, északra. http://www.castles.org/Chatelaine/DUNROBIN.HTM

Nyitás előtt érkeztünk, a tengerparton sétáltunk egyet. Csaknem közvetlen tengerpartja van, ez is fenséges. Szépen berendezett szobák sora, csodása kert és sólyom bemutató kecsegtetett bennünket. Ez utóbbi jelentősen eltér pl. a veszprémi állatkertben látottól, ahol is egy madárral dolgozott az állatgondozó, és a madár ki volt kötve egy huszon-harminc méteres pórázra. Itt két madárral dolgozott egyszerre, és simán hátat fordított a madaraknak. Többször járt a fotósok kedvébe,mert úgy reptette a madarakat, hogy nagyon közelről lehessen a mozgásukat filmezni, fotózni.

Délután a Lock Ness partján utaztunk. A tónak jó a PR ja, mert számomra egy a több száz tó közül. Szp, de nem tűnik ki semmivel. Az Urquhart kastély romos, Skócia történelméhez tartozik, mi mégsem néztük meg tüzetesen.

Fort Agustus – itt is tart még a Kaledónia csatorna. Jó volt ismerősként üdvözölni. Nem kell mondani, hogy egy vitorlást zsilipeltek éppen. Lehet, csak a mi szórakoztatásunkra.

Visszafelé a tó másik oldalán mentünk, és találtunk egy vízesést. Falls of Foyers. Kicsit sétáltunk, fél óránál nem tartott tovább az út.

Aztán a B85 út mentén simogatni való lovakat találtunk és nem várakoztattuk őket hiába. Ez már nagyon kellett, mert időnként láttam embereket, lovon ülni, és az rossz érzés ha alattad nem volt egy ideje.

Látva, mennyire nehezedik a szállásfoglalás, Invernessvől telefonon foglaltunk szállást Edinburghba, a házinénink nagy ravaszsága ellenére. Ugyanis, mikor mondtuk neki, mire készülünk, azt válaszolta, mihamarabb mondjuk meg, meddig maradunk, mert sokan érdeklődnek a szállás után. Ami lehet, igaz volt, de gyanús, hogy inkább csalinak szánta.

Október 14 – vasárnap

Invernessből nem indultunk korán Edinburghba, mert első utunk Fort George-ba vezetett, amit nem tudtunk, mikor nyit.

http://www.historic-scotland.gov.uk/properties_sites_detail?propertyID=PL_136

A Komáromi erődhöz hasonló földvárat vártam, és valójában az is, csupán a méretek lenyűgözőek. Az erőd az1700 as évek derekára készült el, Európa legnagyobb erődítménye, kisebb várossal felér.

A Blair kastély hófehér épülete ez első látogatható magánkastélyok között volt. Skócia egyik legdíszesebb, legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező kastélya emléket állít Európa utolsó magánhadseregének, az Atholl Highlander-eknek, akik Blair hercegének parancsnoksága alatt állnak. Berendezése fenséges, csakúgy, mint a kastély parkja. Ami elgondolkodtató, ma is lakják. Ez egy dolog, de a fenntartási költsége egy ekkora kastélynak mekkora lehet? Ősfák, szarvasok, lovak, ami csak kell a fényűzéshez.

http://www.blair-castle.co.uk/

Edinburghba sötétben értünk. Kiterjedésében nagy város, bár ehhez az is hozzájárulhat, hogy igazán emeletes házaik nincsenek. A leggyatrább szállásunk itt volt, de a vár közvetlen közelében, vagyis a legbelvárosabba. Túl sok rosszat nem mondhatok azonban róla, mert tiszta volt, mondjuk itt már a konyhában leülni sem lehetett. Viszont egész nap a várost jártuk, alvásra meg elég volt.

Október 15 – hétfő

Reggel elmentünk a dokkba a Mary Quin t megnézni. http://www.royal.gov.uk/output/page2856.asp

Kint van a tengerparton, ami ugye nem meglepő. Viszont egy hatalmas bevásárlóközpont második emeletéről lehet bejutni a hajóba., ami már inkább.

A belvárosban adtuk le az autót, ami nagy szolgálatot tett nekünk az elmúlt 9 nap alatt. Úgy gondoltuk, a városban már nem lesz rá szükség, és ez így is volt. Megtapasztaltuk, itt is van dugó, és ettől kezdtünk otthonosan mozogni.

A városnézést a kastéllyal folytattuk. Az idő elromlott, esett az eső, de kiállításnézésre ideális volt . A koronázási ékszerek különösen szépek, az meg jólesik, hogy annyit nézhetem, amennyit jólesik, és nem néz ki a biztonsági bácsi a teremből.

Edinburgh szívének nevezett Margit kápolnánál a teremőr megkérdezte, honnan jöttünk. Ezt több helyen is megtették, és a választ kedves mosollyal fogadták. Itt azonban a teremőr elmesélte, hogy Szent Margit magyar származású. Ennél többet nem értettem meg, de itthon utána néztem, és valóban Magyarországon született a királyné, és Skóciában halt meg.

Október 16 – kedd

Előző napon bejelentkeztünk a föld alatti Edinburghot bemutató kiállításra, 10-kor itt kezdtünk. http://www.realmarykingsclose.com/

Edinburgh alatti városba vitt le Tánya, az idegenvezetőnk és közel egy órán át élveztük előadását. Remek, felejthetetlen élményt adott. Ide el kell menni azoknak, akiket egy kicsit is érdekel a történelem.

Ebéd után Skót Nemzeti múzeum. Innen egy pillanatkép: anyuka két gyerekkel nézegeti a képeket, anyuka kérdezgeti a lányokat: Mi van a képen, mi tetszik a legjobban, szerinted a néni gazdag vagy szegény, miből gondolod, szeretnél te is ott lenni? És a legmegdöbbentőbb: felmenjünk az emeletre is? Igen, persze.

Aztán séta a Princess street en, fagyi helyett csokit majszolunk az utcai padon. Holyrood, ahova nem mentem be, mert még nem ülepedett le a sok látott kastély.

http://www.royal.gov.uk/output/Page559.asp

Viszont az Arthur székére felballagtam és onnan néztem le a városlakókra. Nem voltam egyedül, kortól és nemtől függetlenül jártak ott emberkék, öltönyben, és sportszerkóban csakúgy.

A Skót parlament épülete is itt van. Iszonyat modern, nem csoda, hogy megosztja a tömeget. Egy repülőtéri zsilipelés után bárki bejelentkezés nélkül bemehet és megnézheti akár munka közben is az ülést is. A szék táblák Skócia térképét mintázzák.

Október 17 – szerda

Hát eljött ez a nap is. Indulás haza. 10 ig kijelentkeztünk, leadtuk az ágyneműt. Az itt töltött napok hosszú során kitaláltuk, taxit rendelünk, azzal megyünk ki a repülőtérre. Most tettlegességgé fajultunk. Vártunk, csekkoltunk, beszálltunk, kiszálltunk, csomagot megszereztük, és összeraktam szegénykét, mert a kerekeit leoperálták róla. Lassan hazajutottunk.

Jó volt, sok élménnyel töltődtünk. A látnivalók közül jól válogattunk, de van miért visszamennünk.

Forrás: Andy, utleiras.hu